Tóth Norbiék már akkor érezték, hogy nyerni fognak Nyíregyházán, amikor a busszal gondok akadtak odafele az úton, jól indult tehát a januári menetelés. Be kellett gyújtani a rakétákat az év első havában, szinte minden harmadnapra jutott egy komoly erőpróba, többnyire idegenben. Hazai pályán "mindössze" egy Szeged elleni bajnoki, egy Körmend elleni kupa győzelemmel és egy az utolsó percekig kiélezett Szolnok ellenivel kedveskedhettek a játékosok a szurkolóknak. Az idegenbeli szereplésre sem lehetett azonban panasz! És hogy mennyire könnyű hozzászokni a győzelmekhez, azt technikai vezetőnk apró bakija is jól példázza: Kövecses József, azaz Csőri, újabb sztorival bővítette repertoárját Körmenden. Szerény megítélésem szerint a szezon legizgalmasabb mérkőzését játszottuk a Magyar Kupáért folyó párharc idegenbelijén. Hétpontos hátrányt kellett volna ledolgozniuk Rujákéknak, és egy hajszál választotta csak el őket ettől. Az utolsó percekre már talán csak néhány játékos idegei maradtak épek, köztük természetesen El-Aminé és Glavinic-é. De egy percre csak, gondoljon bele mindenki, milyen érzés lehet ilyen szituációban Csőrinek lenni! A jegyzőkönyvet írni, visszafogottan, szó nélkül ülni az asztalnál, pókerarccal fogadni az ellenfél jó megmozdulásait, és nem felugrani a pécsi kosaraknál. Egy apró hiba azonban csak becsúszott, Csőri a mindent eldöntő kosár után, miután hat ponttal kikaptunk, a jegyzőkönyvbe győztes csapatnak elkezdte beírni Pécset... Mert aznap este - bármi állt is az eredményjelzőn - valóban mi nyertünk Körmenden...

Aztán januári fináléként jött a kaposvári mérkőzés, ahol Egemonye betegsége ellenére is nyertünk. Lélektanilag fontos siker volt, hiszen egyik húzóemberünk hirtelen kiesését jól kezelte a csapat, és a szurkolókkal való kapcsolat is sokat erősödött. Sokan látogattak el Kaposvárra és közülük számos drukkerrel találkozhattunk Sopronban is, a nyolcadik helyért folyó élet-halál harcban újra a csapat mellett álltak. No és persze az ünneplésben is! A közös sikert mindenki méltóképp ünnepelte... Aznap este én is tanultam valamit Szrecsko Szekulovicstól. A mester néhány pohárka után koccintott (újra?) a játékosaival, majd feltette az este nagy kérdését: tudják-e, mi a különbség a bajai és a szegedi kosarasok között? Nos, ha a halászléről kérdezett volna, minden bizonnyal egyértelműbb lett volna a válasz. De sem a bajai fiúk, Hosszú és Kovács, sem Deák nem vágták rá a megfejtést. Így a mester elkezdte elemezni a dolgot... Már aznap este sem tudtam volna szószerint idézni a fejtegetést, ezt nézzék el nekem. Az ünneplésnek mindkét kosaras, a bajai és a szegedi is megadja a módját, fejtette ki Szrecsko, ez persze nem volt újdonság, már a városhatárig tartó úton kiderült. Aztán kis szünet után lelepleződtek a bajaiak, a mester tapasztalatai szerint Baján a kosarasok a felest is kisfröccsel kísérik. Az információ után némi hatásszünet következett, majd cseles témaváltás. Pár perccel később végül rákérdezett valaki, hisz azt az egyet nem árulta el, hogy miben különböznek a szegediek a bajaiaktól. Szrecsko válasza tömör volt: Semmiben, ugyanolyanok.

A rájátszásra nem csak a csapat kovácsolódott össze, a szurkolók és a klub közti kapcsolat is sokkal szorosabbá vált. Ilyen hatodik emberrel pedig még a lehetetlen is lehetségesnek tűnt. A nyolcadik vágányról utunk a Szolnokét keresztezte, és április 12-én már az egész ország felfigyelt a csapatunkra. 103-100-ra legyőztük az azóta már bajnok Szolnoki Olaj KK-t! Talán nem szúrja senki szemét, ha azt írom, kicsit mi is bajnokok lettünk. A csapatunk nagyon hosszú utat tett meg a szezon során, bebizonyosodott, remélhetőleg egy újabb sikerszéria megalapozása volt ez az időszak.

Nehéz helyzetben van a mai magyar kosárlabda. Országszerte anyagi gondokról, támogatások csökkentéséről szólnak a hírek, sok szempontból bizonytalan a jövő. Az azonban biztos, hogy a 2010/2011-es szezon végtelenül sok izgalmat és élményt hozott. Még ha a döntő párosítását sokan már szezon elején is megjósolták, az alapszakasz utolsó percéig nem dőlhetett hátra senki, a rájátszás pedig méltó zárása volt az évadnak. Születtek meglepetések, színvonalas meccsek voltak, sokéves harc után rendszeres televíziós közvetítésekkel. És született egy újabb pécsi álom, egy csapat, egy jó alap, és egy újabb sikeres szezon lehetősége.

Polczer Kata