Nem ez volt az utolsó dobása

Megkértük Kovács Pétert, hogy ossza meg a szurkolókkal, hogy ő milyennek látta a szombati Kaposvári KK elleni mérkőzést.

Mindenekelőtt köszöntöm a honlapunk olvasóit!

Hogy ne mindig csak a tudósítások és a statisztika árulkodjon a mérkőzéseinkről, megpróbálom kicsit bemutatni a játékosok, vagy legalábbis a saját szemszögemből.

Ha össze akarjuk foglalni a történteket, akkor mondhatjuk, hogy a szombati meccs leginkább az első negyedben dőlt el. Ott volt sajnos egy olyan periódus, amikor a kaposváriak elmentek több mint tíz ponttal. Ez a különbség sokáig megmaradt a meccs folyamán, de szerencsére volt egy jó sorozatunk, amivel vissza tudtunk jönni. Nikonak, Csironak, Atinak és Jonesnak is jól mentek a távoli dobások, ezzel meg tudtuk fordítani a mérkőzést. Aztán sajnos jött egy-két hiba védekezésben, amikből könnyebb kosarakat kaptunk, ezután sajnos nem tudtunk már fordítani.

Ilyen, kissé nyomasztó kezdések után szokott felmerülni, hogy mi lehet az, ami lélektanilag kisegít, átlendít minket a holtponton. Fontos faktor az edző, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindannyian sportolók vagyunk. Mindannyiunkat az éltet, hogy nyerjünk, szerintem ezért senki sem adja fel és mindenki titkon bízik abban, hogy meg lehet fordítani. És azért már sokszor láttunk ilyet a kosárlabdában, tizenkét-három pont az nem olyan nagy előny. Két jó védekezés, két-három jó támadás, és abszolút megint egál a mérkőzés. Egyszóval, szerintem senki nem adta fel, és ez úgy gondolom, látszott is azon, hogy nagyon küzdött, harcolt a csapat. De sajnos az első negyedben tényleg nagyon könnyű kosarakat kaptunk, védekezésben több hibát is elkövettünk, ez azért sok volt. Más az, ha a kosaraddal az előnyt növeled ,és más, ha hátrányt kell ledolgozni.

Mindenképpen szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak a teljes csapat nevében! Nagyon jól esett az, hogy ennyien ott voltak és végig bíztattak, támogattak minket. Biztos, hogy nagyon sok erőt adtak, nekik is köszönhető az, hogy visszajöttünk a meccsbe! Ezért is remélem, hogy minél több meccsre elkísérnek minket és itthon is minél többen kijönnek, mert nagyon sokat jelentett és sokat számít!

Nyilván az utolsó kísérlet őket is nagyon elszomorította, velünk együtt hittek abban, hogy összejöhet a győzelem. Mondanom sem kell talán, nekem is szörnyű érzés volt! Megszereztük a labdát, felcsillant a remény, hogy esetleg nyerhetünk, és utána amikor kimaradt… Borzasztó érzés volt! Még most is bennem van, újra és újra lejátszódik a fejemben, és nagyon sajnálom, hogy így alakult! Igazából – nem azért, hogy magamat mentsem – talán nem azon az egy dobáson múlott, de nyilván be akartam dobni. Egy ilyen eset után nem könnyű mit mondani. Állandóan lejátszódik bennem, hogy mi lett volna, ha bemegy… De sajnos utána jön az, hogy sportban nincsen olyan, hogy „ha”. Kimaradt.

Meccs után jólesett, hogy mindenki azzal vígasztalt, hogy nem ezen múlott, ez csak egy távoli dobás volt. Persze azóta eltelt kis idő, ma edzésen már viccelődtek, zrikáltak kicsit a többiek, de remélem nem gondolták komolyan. J Senki semmi bántót nem mondott ezzel kapcsolatban, 40 perces volt a meccs, nem csak ezen a dobáson múlott. Természetes, hogy ez ilyenkor nem nagyon vígasztal, de remélem, hogy a következő meccs több örömöt tartogat!

 Kovács Péter