Sikeres évet zártunk (I. rész)

Számos sikert és emlékezetes pillanatot hozott az óév. Mielőtt belevágnánk az idei esztendő érdemi részébe, kicsit visszatekintettünk az elmúlt 12 hónapra, két részben, mert bizony tényleg rengeteg dolog történt...

Január – a legzsúfoltabb hónap

Sekulovic már beilleszkedett a csapatba és bizony komoly elvárásai voltak erre a hónapra! Sűrű program várt a fiúkra, de jól bírták a feszített tempót. Nyíregyházán lépett pályára csapatunk az év első mérkőzésén, amíg a fiúk bezsebelték az év első győzelmét, megérkezett Pécsre próbajátékra DeAndre Mays. Mays a következő meccsen, Pakson, még csak a pálya széléről nézte a meglehetősen kétoldalú összecsapást. Az első húsz percben álomszerűen játszottak El-Aminék, de Sales tarthatatlan volt a második félidőben, a hibáink pedig megbosszulták magukat, Horváth Imre csapata örülhetett a végén. Végre egy hazai találkozó következett, amire a publikum valószínűleg El-Amin teljesítménye miatt emlékszik a mai napig. A bedobó 47 ponttal járult hozzá a 104-84 arányú győzelemhez.

Mays pécsi látogatása nem eredményezett szerződést számára, számunkra azonban így is hasznos volt, Glavinic és El-Amin is összekapta magát az ittléte alatt, és a szezon végéig kitartott a motiváltságuk. Elbúcsúztunk Gémes Leventétől is, a csapatkapitányi karszalagot Tóth Norbert örökölte.

A ZTE elleni bajnoki bukta után következett a Körmend, no és a Magyar Kupa csaták! A hazai MK találkozón hétpontos előnyt sikerült összegyűjtenünk, majd egy kiélezett Szolnok elleni bajnokival készültünk a folytatásra. Időközben akadtak változások a csapat háza táján, Szőke Balázs érkezett, valamint Bán Gábor ekkor vette át az ügyvezetői posztot Máté Jánostól, aki éveken át menedzselte sikeresen a csapatot. Az új ügyvezetőnek rögtön akadt ünnepelnivalója Körmenden. De ki ne emlékezne arra a parázs mérkőzésre, aminek a végén hatpontos vereség után is mindenki ujjongott: GYŐZTÜNK!

Mielőtt azonban hátradőlhettünk volna, hogy vége ennek a hónapnak, jött egy újabb kihívás Kaposváron. A szomszédok összecsapása így is, úgy is rangadót ígért, de nehezítésként becsúszott egy újabb gond, Egemonye a mérkőzést megelőzően kórházba került. Tóth (21/12), Eilingsfeld (12) és Lepsényi (12) megoldotta a feladatot – de valljuk be, szerencsére is szükség volt. Pár másodperccel a dudaszó előtt El-Amin állhatott a vonalra 101-103-nál, de csak egy büntetőjét értékesítette, maradt esélye a Kaposvárnak a hosszabbításra. Medve Máténak azonban nem volt erőssége a matek, vagy tán csak faultra számított, nem tudhatjuk… Zavartalanul dobott ziccert, a pécsi szurkolók legnagyobb örömére.

Február – a sérülések és betegségek hava

Nem akármilyen januári finálé után a betegségek határozták meg az év második havát. Míg a csapat felét az influenza döntötte le lábáról, Egemonye megkapta az engedélyt, hogy tovább kosárlabdázhasson. A három egymást követő Albacomp elleni meccsen lassan kezdte is visszanyerni formáját centerünk, de érezhetően visszavetették az elmúlt hetek. Nem sok jót tartogattak nekünk ezek az összecsapások, az első meccsen mindössze Tóth 1000. bajnoki pontjának örülhettünk, a második (MK) csatában már ennyi öröm sem jutott, 25 pontos vereséget szenvedtünk, ráadásul Lepsényi térdproblémái is kiújultak. Glavinic is kidőlt a sorból a harmadik meccsre, neki a keze sérült meg edzéseken. A már-már tét nélküli meccsen 85-71 arányú győzelmet arattunk a sérülések ellenére is, és bár összesítésben 11 ponttal így is az Albacomp volt jobb, lélektanilag sokat nyomott a latban a hazai pályán kiharcolt győzelem. Ez még azon a héten a Körmend ellen be is bizonyosodott, fontos bajnoki diadallal kedveskedtek a fiúk a szurkolóknak.

Március – a közös siker hava

Egyre gyakoribbá váltak a meccs előtti számolgatások, a bajnokság hajrájába értünk. A győzelmi kényszer szerencsére nem törte meg a pécsi fiúkat, magabiztosan kerekedtek felül a Debrecenen, majd El-Amin, Egemonye és Szőke jó teljesítményével a Kecskemét ellen egy újabb bravúrral növelték az esélyeinket a rájátszásba kerülésre. A Salgótarján ellen még az ész győzött az idegeskedés felett, de a nyomás nélkül játszó Nyíregyháza ellen már a hazai pálya sem mentett meg minket. Idegeskedve, sok hibával kaptunk ki, amivel ismét nehéz helyzetbe hoztuk magunkat. Utólag, persze, könnyen okos az ember, ma talán már senki sem bánja azt a fiaskót, hiszen Sopronban játékos és szurkoló egyaránt a mennyben érezte magát a lefújáskor! Az eredmény láttán (Kis-Rába menti Takarék Soproni KC - Pécsi VSK-PANNONPOWER 78-90) nem is gondolná az ember, mennyire fordulatos, izgalmas csata volt! A szív diadala… Minden szempontból jelentős győzelmet arattunk, hiszen idegenbeli sikerrel jutottunk a rájátszásba népes pécsi szurkolótábor buzdítása mellett.

Április – a bármi hava

A szezon elején tudni lehetett, 13-14 győzelem kell majd a nyolcba kerüléshez. Az, hogy bejutottunk, már márciusban eldőlt, a Falco ellen végül megszületett a 14. győzelem is! A nyolcadik helyről a Szolnoki Olaj KK elleni erőpróba várt ránk. A papírforma érvényesült az első mérkőzésen Szolnokon, és jópáran leírtak minket, sima 3-0-ra tippeltek a párharcunkban. De ahogy mondják, a rájátszásban bármi megtörténhet, és bár a továbbjutást kiharcolni a bármin is túlmutatott volna, hazai pályán 103-100-as győzelmet aratva bizonyítottuk, hogy több van a csapatukban, mint azt sokan gondolták. Mondják, minden csoda három napig tart, nekünk éppen lejárt a három nap, mire Szolnokra mentünk. Eilingsfeld átmentette ugyan a formáját a pécsi meccsről, de ez kevésnek bizonyult, 87-69 arányú győzelemmel behúzta a második hazait is az Olaj KK. A negyedik találkozó kimenetele már az első negyed során eldőlt, ezt követően már csak a becsületünkért küzdöttünk, azt azonban példásan. A meccs 64-81-es eredménnyel végződött, de ennél fontosabb, hogy nehéz szezont zártunk, bravúros eredménnyel!

Az uborkaszezon kezdetén véradás keretein belül találkozhattak a szurkolók még egyszer a kedvenceikkel.

Május – a tervezés hava

Egy plusz egy éves megállapodást kötött csapatunk Srecko Sekulovic-csal, a 2010-2011-es szezon pécsi sikeredzőjével. A mester nehéz helyzetben levő csapatot vett át tavaly novemberben, de igazi egységet kovácsolt a játékosokból és a legjobb nyolc közé juttatta a PVSK-t. Megkezdődtek a tervezgetések, az új csapat építése. Elbúcsúztunk Kiss Kornéltól és Hosszú Gergelytől, míg Kovács Péterrel szerződést hosszabbítottunk.

Az utánpótlás is előtérbe került, idén is megrendezte éves toborzóját a PVSE, és a tavalyinál is nagyobb érdeklődés volt tapasztalható a játékos erőpróbán.

Június – a pihenés és a háttérmunka hava

A játékosok immár nyugodtan nyaralhattak, mindössze a jövő szezonbeli szerződéseik részleteit kellett fontolóra venniük. Eközben a menedzsment az új évadhoz szükséges háttér megteremtésére és a nevezésre összpontosított.