Sikeres évet zártunk (II. rész)

Miután felelevenítettük az elmúlt szezon finisét, lássuk, mit hozott a 2011. év második fele…

Július – a nevezés hava

Bár a sportcsarnok még kongott az ürességtől, az irodában nagy volt a sürgés-forgás. Szerencsére a kívánt eredménnyel, hiszen július végén az MKOSZ nevezéseket elbíráló minősítő bizottsága megküldte azt a határozatát, melyben elfogadta csapatunk nevezését a 2011/2012-es bajnokságra. Első körben ugyan még akadt egy kis formai gond a nevezésünkkel kapcsolatban, de a hiánypótlásra való felszólítást követően azonnal korrigáltunk, így minden akadály elhárult a nevezés elfogadása elől.

Augusztus – a várakozás és a bemutatkozás hava

Augusztusban a magyar kosárszurkolók már a szeptembert, vagy még inkább az októbert várják. Idén nem kellett sok új nevet megtanulniuk a pécsi drukkereknek, a magyar magban mindössze Csabay Ádám volt új. Hosszas tárgyalássorozat után Tóth Norbert is aláírt, és nem maradt sokáig titok az sem, hogy Srecko Sekulovic egy régi játékosát, Ciricet választotta bedobó posztra. A hónap közepén megkezdődtek az edzések is, de akadtak még hiányzók. Kovács Péter például az Universiádén vett részt, így legalább neki drukkolhattunk a távolból. Augusztus 28-án Vasojevic és Ciric is megérkezett, már csak center- és másodedzői posztra kereste a legmegfelelőbb személyt a szakmai vezetés. Utóbbira meg is találta – a pécsi publikum nagy örömére - Csirke Ferenc személyében.

Szeptember – az edzőmeccsek és szárnypróbálgatások hava

A szezon első edzőmeccsét Kaposváron játszottuk, ahol ugyan 83-82-re a hazaiak nyertek, de kezdetnek egy ilyen szoros meccs nem rossz. A II. Horváth Zoltán Emléktornán összesítésben nem szerepeltünk túl fényesen, a negyedik helyen végeztünk. A torna első napján a későbbi győztes elleni csata sokat kivett a formálódó csapatunkból, de tanulni nem csak a győztes meccsekből lehet. A hazai bemutatkozás előtt egy nappal érkezett Kyle Luckett. Luckett a büdzséből megfizethető reményteli próbálkozásnak tűnt, de sajnos hamar kiderült róla, nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A Léva ellen szoros, izgalmas szezont ígérő meccsel mutatkozott be csapatunk a kilátogató szurkolóknak, de ismét 82-83-as eredmény született, a mi kárunkra. Kecskeméten az újabb erőpróbán három negyeden át tudtunk méltó ellenfelei lenni Wittmannéknak. De nem csak a játékosok, a vezetőség is megmutatta, mit tud kezdeni a labdával, 22-én az autómentes nap keretein belül a városatyákkal vettek részt barátságos streetball meccsen. Ezt egy eszéki utazás követte, immár kicsit több örömöt szolgáltatva a korábbi felkészülési meccseknél. Csapatunk döntőbe jutott, de a tornagyőzelmet már nem tudta kiharcolni. Már a bérletárusítás is megkezdődött, mire ellentmondást nem tűrő játékát is megmutatta a pécsi csapat, Eilingsfeld (35/9) látványos és pontgazdag teljesítményével győzelemre vezette a PVSK-t a Kaposvári KK-val szemben. Ekkorra bebizonyosodott, Luckett nem üti meg a mércét, így az utolsó edzőmeccsre már nem is utazott Paksra. Völgyi Péter EuroChallenge-re készülő csapatának az első és utolsó negyedben voltunk igazi ellenfelei, majd a mérkőzést – noha nem döntetlennel zárult – ráadás követte, a fiatalok is kaptak pár extra percet a pályán.

Október – a „minden kezdet nehéz” hava

Nem más ellenfeleket sodort elénk a sors az első fordulókban, mint a Szombathely, a Kecskemét és a Körmend csapatát. A Falco ellen sok meglepetés nem ért minket, a szombathelyi felkészülési torna óta csak erősödtek, és az első negyedben szerzett tízpontos előnyüket a lefújásig meg tudták tartani. A Kecskeméti KSE ellen már szebb reményekkel – és Vladovic-csal a keretben – vágtunk neki, de Stojan Ivkovic csapata ellen a harmadik negyedbeli pechsorozat megpecsételte a sorsunkat. A második vasi túrán a bivalyerősen játszó Körmend nem halogatta sokáig a késdöfést, 25-12-es első negyed után már csak futottunk az eredmény után. A nehéz kezdet után egyre több pesszimista vélekedéssel is találkozhattunk, de a csapat nem vesztette el hitét. Sikerült mezszponzori szerződést kötni az ERREÁ-val, és az új szerelésben már a győzelmek is jöttek. A Jászberény ellen Ciric, Vasojevic és Tóth remeklésével megszületett az első bajnoki győzelmünk a 2011/2012-es szezonban! Valami elkezdődött…

November – a változás hava

A Jászberény elleni győztes meccs lendületet adott, de idegenben a Kaposvár ellen ez a lendület épp egy hajszálnyival volt kevesebb, mint ami kellett volna. Elfuserált első negyedet követően felzárkóztak, mi több a vezetést is átvették Eilingsfeldék, a végjátékban azonban Fortuna a somogyiakat segítette. Kétpontos hátránynál két másodperccel a dudaszó előtt Kovács Péter csodával felérő módon még elcsente a labdát a hazaiaktól, de triplakísérlete kimaradt. A meccs számos tanulsággal szolgált, a sors pedig úgy hozta, hogy lesz még alkalmunk Kaposváron bizonyítani tudásunk… Az is végérvényesen kiderült, hogy Vladovic sem oldja meg a problémáinkat, több pontdobóra volt szükség, így váratlan húzással állt elő Srecko Sekulovic. A mester felhagyott a centerekkel való kísérletezéssel, vállalva a rizikót, hogy magas poszton egy sérülés óriási gondokat szülhet, segítségül hívta újabb egykori játékosát, Jara Rubin Doyne-t. Mostanáig Doyne jó választásnak bizonyult, és ezt már a Nyíregyháza elleni első pécsi meccsén is 23 ponttal igazolta. A Szolnok ellen azonban csodára lett volna szükségünk, hogy a Tisza parton nyerni tudjunk Pór Péter extra dobóformát kifogó csapata ellen. Bár a vereség miatt elmaradt volna a hétfői edzésen a foci, a PVSK labdarúgói meglátogatták Deákékat és egy nagyon jó hangulatú közös edzéssel vigasztalódtak. Volt oka a vidámságra a vezetőségnek is, hiszen a társasági adóról szóló pályázatunkat sikeresnek ítélték. Jót tett, hogy a hangulat nem volt borús a zalaegerszegi találkozó előtt, hiszen egy kedvezőtlenebb lelki állapot ott is a vesztünket okozhatta volna. Nehézkes kezdést követően azonban jó zónavédekezéssel újabb skalpot szereztünk, és akiben addig csak pislákolt a bizalom, az is hinni kezdett! Az örömök közepette azonban derült égből villámcsapásként ért a hír mindenkit: Srecko Sekulovic elhagyta csapatunkat.

December – Csirke Ferenc hava

Srecko Sekulovic távozásával óriási próbatétel várt Csirke Ferencre, akinek előbb ideiglenesen, majd véglegesen a vezetőedzői posztot kellett betöltenie a váratlanul kialakult helyzetben. Csirke minden elvárást felülmúlva, a lehető legtöbbet hozta ki a csapatból és önmagából az év utolsó havában. A Paks elleni találkozón csak a szurkolók adták a vérüket, a csapat nem hogy nem vérzett el az európai porondon is versengő ellenféllel szemben, hanem óriási bravúrral bizonyította lelki erejét, kitartását és tudását! Az Albacomp ellen szürreális lett volna győzelmi álmokat szövögetni, de egy félidőn át Székesfehérváron is megmutattuk, hogyan kellene játszani Braniszlav Dzunics gárdája ellen. A sorban eztán olyan ellenfelek következtek, akik legyőzése a rájátszásba kerülés szempontjából kulcsfontosságú lehet. Talán, ha régebben egy meccsen Csirke neve mellé 3/3-at írtunk, az nem töltött el senkit jó érzéssel, de 2011 végén ez volt a pécsi szurkolók legnagyobb öröme! A Debrecen ellen hazai derbin kicsit nehézkesen húzták be a kötelezőt a fiúk, de a megremegő kezeket talán részben az is eredményezte, hogy ekkorra csapódtak le az elmúlt hetek történései. A karácsonyi szegedi túrán már Földi Sándor is segítette a vezetőedző munkáját szaktanácsadóként, és nyerő párost alkottak a Fodor Péter vezette alakulat ellen! Karácsonyi ajándékot nem csak a csapat, a GP Consulting is adott a szurkolóknak, a pénzügyi tanácsadó cég jóvoltából mindenki hozhatott magával egy barátot, családtagot az év utolsó meccsére, amin értékes nyereményeket is kisorsoltak. De nem csak a wellness hétvége nyertese örülhetett, a Sopron elleni gigászi csata végén a szurkolók és játékosok együtt ünnepelhették a 74-72 arányú pécsi diadalt.

Hosszú és eseménydús évet zártunk, rengeteg megőriznivaló, szép emlékkel gazdagodtunk. Reméljük, hogy 2012 hasonlóan sok együtt töltött vidám percet, közös sikert és maradandó élményeket hoz majd! Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk!