Kaposváron ért véget számunkra a Magyar Kupa

Izgalmakban, feszültségben gazdag, kemény harcot és kaposvári győzelmet hozott a Magyar Kupa nyolcaddöntő második mérkőzése.

Kaposvári KK – Pécsi VSK-PANNONPOWER 94-89 (24-21, 26-25, 20-17, 24-26)

Férfi Magyar Kupa nyolcaddöntő. Kaposvár, Kaposvári Városi Sportcsarnok , 700 néző. V.: Valovics, dr. Németh, Vida.

Kaposvári KK: Kiss K. 6/3, Raivio 14/6, Szőke 3/3, Fey 26/3, Lekli 11. Csere: Ahelegbe 17/3, Kovács S. 7, Koma 6, Kutasi 4/3, Bíró B. -. Vezetőedző: Fekete Ádám. Másodedző: Filipovics Gordan.

Pécsi VSK-PANNONPOWER: Vasojevic 18/3, Doyne 3, Kovács P. 24/12, Tóth N. 18/6, Lepsényi 9. Csere: Bíró O. 3/3, Csabay 3/3, Deák 11/3, Halász -. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Kiállítva: Szőke, Kiss K. ill. Doyne (20. p.)

Sérülés miatt sem Eilingsfeld, sem Ciric nem tudta vállalni a játékot, így meglehetősen rövid kispaddal, és Lepsényivel a kezdő ötösben vágtunk neki a kaposvári találkozónak. A kaposvári kispad azonban kibővült a legutóbbi találkozó óta, Josh Wilson helyét Kwadzo Ahelegbe vette át.

A két Pécsett is megfordult kaposvári, Szőke és Kiss hárompontosokkal indította a meccset, míg a túlsó térfélen Vasojevic és Lepsényi betöréssel válaszolt a kosarakra. Kovács Péter hármasának köszönhetően átvettük a vezetést, de meglógni a jó védekezés ellenére nem sikerült, gyorsindításainkat sorra faulttal állították meg Szőkéék. Kiss Kornél második személyi hibáját követően az új kaposvári irányító, Ahelegbe is bemutatkozott, előbb egy tempóval, majd egy eladott labdával. A bogyót Bíró Olivér csente el tőle, de dobását Raivio blokkolta, Olivér pedig a reklámtábla és a palánk közé esett, majd fejsérülés miatt cserét kért. A negyed végére sűrűsödött a találatok száma, 24-21-es állással zárult a játékrész.

Kovács Péter és Vasojevic is tízpontos volt már a 12. percben, de a túloldalon jobban megoszlottak a pontok, kezdtek elszakadni tőlünk a hazaiak. Már-már szemtelenül játszott a Kaposvár, kötényt adtak Halásznak, jól hozták helyzetbe Leklit is és olykor a távoli dobásaikat is csak több lépésnyi távlatból figyelték védőink. Aztán a védelmet rendezve szerzett labdáiknak köszönhetően 39-35-re feljöttek Csirke Ferenc tanítványai. Tóthnak Komával akadt egy kis nézeteltérése, amit követően kettejük csatája külön pikantériájává vált a mérkőzésnek, a játékvezetők is rajtuk tartották szemüket. Hiába vetődtek a pécsiek minden labdára, bátran mentek be a darálóba, a különbség csak nem változott jelentősen. De az utolsó perc a vártnál is több izgalmat tartogatott, Doyne két kaposvárival, Komával és Szőkével akaszkodott össze, majd mire a sípszó elhangzott, ütésváltásba torkolltak az események. Ennek következtében Kiss Kornélt, Szőke Balázst és Doyne-t is kiállították a játékvezetők hat másodperccel a félidei szünet előtt, de még a döntést követően is hosszasan folyt a vita az asztalnál. Deák büntetőzhetett a technikai hibák után, kettőből csak egyet értékesített a füttykoncert közepette, majd időkérés következett, de újabb pécsi kosár már nem született a negyedben.

Valamelyest lenyugodtak a kedélyek a szünetben, de a feszültség ott volt a levegőben. Lepsényi idejekorán összeszedte negyedik hibáját, így Fey szabadabban mozoghatott a palánk alatt. Tóth Norbert maradt az egyetlen pécsi magasember a pályán, de számos alkalommal bizonyította már ez a csapat, hogy az akarat képes pótolni a centiket. Egy darabig így volt ez ma is. Deák középtávolijával már a vezetést is átvettük, de eztán kaposvári válaszok, és rontott pécsi dobások következtek, 56-58-ról 63-58-ra javítottak a hazaiak. Időkérés után sikerült lelassítani Fey-ék támadásait, de a továbbjutáshoz szükséges hatpontos pécsi előny helyett a nagyjából ekkora hátrány állandósult.

A hátrányunk Fey kosarainak következtében tízre nőtt, és ahogy fáradtak a játékosok, egyre kevesebb energiát fektettek a védekezésre a csapatok. Ezt a mieink tudták jobban kihasználni, 81-77-re felzárkóztunk az edzőmérkőzéseket idéző periódusban. Fekete Ádám időkérését követően Ahelegbe triplát rontott, Kovács Péter pedig keresztülzakatolt a pályán és könnyű kosarat szerzett. Újabb védőlepattanót követően Vasojevic már az egyenlítést érő duplát dobhatta a gyűrűbe. Az utolsó három perc ismét nagy izgalmakat ígért, ahogy ahhoz Kaposváron már hozzászokhattunk. A játék képe alapján a kérdés az volt, ki ront kevesebb dobást a kulcsszituációban? Lekli hibázott, Deák nem, majd Vasojevic hagyott ki dobást, de Raivio betalált. Egy perccel a vége előtt 86-86 volt az állás, Kovács Soma állhatott a büntetővonalra a pécsi időkérést követően. A kaposváriaknak volt miből gazdálkodniuk, hiszen Csirke Ferenc játékosainak még öt pontot le kellett volna dolgozni a hosszabbításhoz,  büntetőket követően hetet… Miután Tóth Norbert triplakísérlete kipördült a gyűrűből, már nem maradt remény. Az ilyenkor megszokott módon faultokkal még próbáltak lehetőséghez jutni a mieink, de a büntetők nagyrészét bedobták a kaposváriak, nem csak a továbbjutás, a mérkőzéés végkimenetele is eldőlt.

Fekete Ádám: – Nagyon nehéz mérkőzés volt, melyet többször is magunknak tettünk azzá. A továbbjutás volt a célunk, melyet végül sikerült elérnünk. Tudtuk használni az új játékosunkat is.

Csirke Ferenc: – Köszönöm a pécsi szurkolóknak a fantasztikus hangulatot, mellyel hazai pályát teremtettek számunkra. Sajnálom, hogy a továbbjutás nem sikerült, de így is 130 százalékot teljesítettek a játékosaink. A továbbjutás az első mérkőzésen dőlt el.