Harminc percig tartott az álom

2018.02.16 16:22NBI A

Sokáig vezettünk a Falco ellen, jól is játszottunk, de az utolsó negyedben Govens vezérletével a Szombathely átgázolt rajtunk, így nem sikerült bejutnunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé.

Pécsi VSK-VEOLIA - Falco KC Szombathely 83-92 (34-25, 16-20, 21-14, 12-33)
Férfi Kosárlabda Magyar Kupa, negyeddöntő 1. mérkőzés. Debrecen, Főnix Sportcsarnok, 200 néző
Vezette: Papp P., Győrffy, Ádám J.

PVSK: Durham 18/3, Demeter, Budimir 18/9, Dukic 7/3, Harazin 2. Cs.: Simon K. 2, Antóni 20/18, Sarlija 9, Bíró O. 7/3. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Falco KC: Govens 26/18, Norfleet 12/6, Váradi 21/12, Tóth N. 15, Boriszov 14/6. Cs.: Taylor 4, Dancsecs, Kovács B. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Az biztos, hogy olyan kezdőcsapattal, mint a Falco elleni Magyar Kupa-negyeddöntő meccsen, még soha nem álltunk fel. Supola sérülése miatt eleve változtatnia kellett Csirke Ferencnek,  de ezúttal még Marino Sarlija is a padon kezdett, Nebojsa Dukic és Harazin Tamás viszont ott volt a feldobás pillanatában a Főnix Csarnok parkettáján.

Mivel azonban a Falconak is akadt hiányzója – Perl és Pustahvar –, szombathelyi oldalon sem a szokásos ötös futott ki a pályára. Ez pedig eleinte úgy tűnt, hogy a Falconak jön be jobban, 15-9-es szombathelyi vezetésnél időt is kellett kérnie vezetőedzőnknek. Ez pedig nagyon bejött, csináltunk ugyanis egy 12-2-es szériát, és 21-17-nél már Szrecsko Szekulovics rendelte magához játékosait. És ekkor még csak az első negyed felénél tartottunk, az tehát látszott, hogy nem lesz éppenséggel pontszegény a találkozó. Az első negyed utolsó pár perce pedig nem csak sok pontot, de igazán jó pécsi játékot is hozott. Antóni és Bíró is betalált a sarokból, ráadásul Simon óriási zsákolása az amúgy is nagyon lelkes szurkolóinkat is lázba hozta. Az mondjuk biztos, hogy nagyon rég játszottunk olyan negyedet, amelyben 34 pontot szerzünk – hát, most ez is sikerült, kilenccel vezettünk is.

A második tíz perc aztán már egy kicsit visszafogottabban indult, a Falco Govens révén elkezdett apránként zárkózni, de amikor feljöttek a szombathelyiek öt pontra, jött Budimirtől egy labdaszerzés, egy óriási hármas és egy gólpassz, és máris 47-35 volt az állás ide. Ekkor még nagyon szép volt minden, aztán a félidő végéhez közeledve már a rózsaszín felhők elkezdtek oszladozni. A Falco nagyon elkapta a fonalat, és bár Govens időközben összegyűjtötte a negyedik hibáját is, az utolsó pillanatokban azért támadhatott a Szombathely, hogy feljöjjön akár két pontra is. Ebből végül nem lett semmi – legalábbis kosár nem –, így 50-45-tel vonulhattunk az öltözőbe, az előnyből tehát maradt öt pontnyi.

A nagyszünet után aztán jött Norfleet távolról, és már csak kettő volt az az öt. Az első egy-két perc arról is szólt, hogy sikerül-e egyenlítenie a Falconak, vagy sem. Nem sikerült. Hogy miért? A válasz egyetlen név: Antóni Csanád! Játékosunk ugyanis a harmadik negyedben összesen négy triplát rámolt be az ellenfél gyűrűjébe, ezzel pedig letéteményese volt annak, hogy ismét tíz fölé nőtt az előnyünk.

Igen ám, csakhogy hiába vezettünk 71-59-re az utolsó negyed előtt, azt azért jól tudtuk, hogy a az ellenfél sem fogja annyiban hagyni a dolgot. Olyannyira nem, hogy bizony a záró etapot egy emberes nagy rohanással kezdték Váradiák. Mire észbe kaptunk már csak 71-66-ra vezettünk. Jött is az időkérés, majd egy Budimir-, egy Boriszov- és egy Antóni-tripla, az tehát biztossá vált, hogy izgalma végjátéknak nézünk elébe. Mi az, hogy! A Falco begyújtotta a rakétákat, nálunk pedig pont a legrosszabbkor esett ki kétszer is a labda a kezekből, 77-76-nál már másodszor kellett időt kérnie Csirke Ferencnek, de még ez sem hozta meg a várt hatást, a Falco Govens extra teljesítményével átvette a vezetést. Egy perccel a vége előtt aztán 83-83-nál Váradi vert be egy hármast, mi eladtuk a labdát, innen pedig már veszett ügy volt visszahozni a meccset. Boriszov a legvégén még dobott egy hármast, így kilenccel nyert végül a Falco. Amit az utolsó negyed előtt nem gondoltunk volna..

Csapatunk számára tehát véget ért a kupahétvége, még ha nagyon közel is jártunk hozzá, hogy valóra váltsuk az álmunkat, és bejussunk a legjobb négy közé a Magyar Kupában. Az álom most sajnos csak három negyeden át tartott, utána fel kellett ébrednünk. Holnaptól Hepp Kupa, ott talán vigasztalódhatunk. 

Csirke Ferenc: - A különbséget a negyedik negyedben még friss Govens jelentette, akivel szemben hiába próbálkoztunk többféle védekezéssel, nem tudtuk megfogni. A szokásosnál többször játszottunk magas szerkezetben, mégis túl sok támadólepattanót engedélyeztünk a Szombathelynek. A gyors indításokat sem sikerült megakadályoznunk, nálunk pedig nem volt, aki a kulcspillanatokban hátára tudta volna venni a csapatot. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy ilyen messze is elkísértek minket.