História

Közel fél évszázad az élvonalban

Az elsők között van a pécsi férfi kosárlabda, amely élvonalbeli szereplő volt, és talán a leghosszabb múlttal is rendelkezik ilyen téren. Közel fél évszázad a legmagasabb osztályban, ebből 41 év a PVSK révén, bár érmet a Matáv Pécs szerzett a legjobbak között. Válogatottak sorát adta a PVSK, és masszív középcsapatként nemegyszer bajnoki címről döntött egy-egy szezonban. A közel hatvanéves múlt teljes részletességig nem tárgyalható, de néhány érdekes részletet felvillantanánk.

1. ciklus: 1946-1950

A legmagasabb osztályba a második világháborút követően megszervezett első bajnokságban sikerült feljutni a területi bajnokságban elért második hely, majd a vidékbajnoki holtversenyes első hely révén. Ekkor még a 35-26-ra (Budapesti Mávag elleni győzelem) végződő mérkőzések pontgazdagoknak számítottak, és masszív megyei rivális is volt a PEAC "személyében". 1949-ben második lett a PVSK a Magyar Vasutas Országos Kosárlabda Bajnokságban, Lovrics és Iflinger vasutasválogatottak lettek. 1950-ben a meghatározó játékosok megkapták a behívójukat, és a meggyengült keret nem tudta kiharcolni a bentmaradást. A kor néhány játékosa: Iflinger, Kapusi, Szekeres, Sándor, Szamosi, Lovrics, Goda, Masszi, Fonyó, Ranga.

2. ciklus: 1954-1971

Amennyiben kivívta volna a vasutascsapat 1950-ben az élvonalbeli szereplés jogát, akkor sem tudott volna vele élni, ugyanis az országos szövetség öt éven keresztül szüneteltette az NB-s rendszert. 1954-ben ismét léterhozták az ob I-et, és a PVSK területi bajnokként jutott fel. (A Baja ugyan megóvta az egyik meccset, de a semleges pályán lejátszott ismétlés újra Vasutas-sikert hozott.) 1955-ben és egy évvel később is a 11. volt a PVSK 14 csapat között, 1957-ben félforduló NB I- volt, ekkor 10. lett a Pécs, 1957-től visszaállt az őszi-tavaszi bajnoki rend és a 11. hely. 1957/58-ban és egy évvel később is hetedik a vasutasgárda, sőt Banna Valér bekerült a belgrádi Eb-n hatodik válogatottba is. 1960/61-ben "csúcsra jutott" a gárda, ötödik lett, ezt két hatodik hely követte, nyilván ennek hatására is válogatták be a nemzeti csapatba Rabb Józsefet. A hatvanas években stabil kerettel stabil középcsapat a PVSK, 1969-ben 10., majd kezdődött a hanyatlás két 13. hellyel és 1971-ben kieséssel. A kor néhány játékosa: Szamosi, Iflinger, Gombos, Kapusi, Bódis, Erdősi, Lovrics, Mánfai, Gálosi, Szabó, Varga, Mórocz, Banna, Bátor, Pánczél, Móró, Kovács, Gyurasits, Csongor, Rabb József, Pálvölgyi, Horváth, Naumov, Meszler, Metzing, dr. Gyenge.

3. ciklus: 1972-1990

Nem volt hosszú a búcsú az élvonaltól, hiszen 1972-ben Erdősi Lajos edző vezetésével veretlenül megnyerték a másodosztályt, ami kissé fellengzősen fogalmazva várható is volt, hiszen Rabb József és Pálvölgyi is tagja volt a válogatottnak. A hetvenes évek során a 7-13. hely között liftezett a csapat, az 1981/82-es szezonban lépett előre a hatodik helyre. A nyolcvanas években az élvonalban küzdött vagy inkább küszködött a csapat, ugyanis egyre nagyobb figyelem terelődött az akkoriban még csak feljövő női kosárlabdára. Megjelentek az első légiósok a Mecsekalján, de hiába voltak ők, a válogatottak, a nemzeti csapatig eljutni ugyan nem tudó, de kiváló képességű játékosok, nem tudták megakadályozni az 1990-es kiesést. A kor néhány játékosa: Rabb József, Pálvölgyi, Hosszú, Gálosi, Szabó, Halász, Tölgyesi, Meszler, Móró, dr. Naumov, Tahi, Rab Gyula, Gombos, Varasdi, Vojtek, Darázs, Tóth, Kövecses, Onhausz, Szakács, Hamarics, Kovács, Németh, Ottó, Richter, Füzy, Marijankovics, Dzanko, Nagy, Káldy, Szamosi, Ilcsik, Czigler, Hoffmann Zoltán, Bozi, Venclovas, Grigas, Vitári, Bán, Mogyorósi.

4. ciklus: 1992-1993

Két év a B-osztályban, ezalatt beérett a fiatalításon átesett csapat, és ismét az első osztályban küzdhetett, de a szezon nem a vártaknak megfelelően sikerült. A bentmaradásért vívott utolsó mérkőzés a Hódmezővásárhely ellen botrányosan ért véget, és csak a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Forrai, Elmauer kettős vezette. Ezzel a PVSK - nem a pécsi férfi kosárlabda - tíz évre elbúcsúzott az élvonaltól, hogy 2003-ban újabb diadalmenetbe kezdhessen. Ennek egyik alapja a közben kiépített minőségi utánpótlás-nevelés volt, amelyből töben is vitézkednek a mai NB I. rivális csapatainál is. A kor néhány játékosa: Nazarenko, Sipos, Miklóssy, Kovács, Tyaguszov, Völgyi, Ihász, Dull, Káldy, Milovidov, Haszjanov, Pákozdi, Ribarics, Csirke.

5. ciklus: 1993-2004

Az 1993-as kiesést követően kezdetben az A-csoportos visszajutásért küzdött a PVSK, majd 1995/96-ban már az NB II-be csúszott vissza, és PVSK-Pécsvárad néven szerepelt. A város azonban nem maradt élvonalbeli férfi kosárlabda nélkül, mert a Matáv üzletet látott benne, és kihasználta, hogy a tiszavirág-életű egyetemi bajnokságból is volt lehetőség bekerülni a legjobbak közé, ott pedig pécsi csapat végzett az élen. 1997-2000 között évről-évre előrelépő csapat költözött a Lauber Dezső sportcsarnokba, és az utolsó év bajnoki bronza volt a korona a teljesítményükön. Közben csendes háttérmunka kezdődött az NB II-es csapatnál is. Ennek egyik alapja a vezetőség részéről felhalmozott szellemi potenciál és szakmai tapasztalat volt, másrészt az ereje teljében lévő utánpótlás. A fiatalokat bedobták a mélyvízbe, és mind magasabbra emelkedtek ki belőle. 2000-ben debütáltak az NB I. B-ben, majd egy évre rá már a feljutásért vívtak harcot. Ezt ugyan elsőre elbukták, de 2003-ban - némi szerencsével - már sikerült magasabb osztályba lépni, és ott bentmaradást érően helyt is állni.

6. ciklus: 2004-2007

A bentmaradás aztán új erőket mozgósított. A Pakson bajnoki címet nyert edző, Fodor Péter mellé sikerült a pályára igazi vezéregyéniséget igazolni. Sztojan Ivkovics a magyar élvonal emblematikus játékosa, minden csapatában meghatározó volt, mint ahogy minden csapata a bajnokságban vált meghatározóvá. Jelentős vérátömlesztésen ment át a csapat, a fiatal játékosok mellett szinte csak Csirke Feri képviselte a pécsi utánpótlásnevelést. Cserébe viszont érkeztek az eredmények. Nem volt olyan csapat a bajnokságban, amelyiket legalább egyszer le ne győzték volna, de a mezőny nagyobbik részét oda-vissza verték. Nem volt olyan ellenfél, amelyik komoly győzelmi reményekkel érkezhetett volna Pécsre, és ez a nézőszámon is meglátszott. Az alsóházi 4-500 fős közönség hetek alatt 2000 fölé nőtt, és nem csak csendes szemlélőként vettek részt a mérkőzéseken, hanem buzdításukkal többször segítettek a győzelmekben is. Horváth Zoltán személyében újra behívtak pécsit a nemzeti csapatba, a bajnokságot az ötödik helyen zárta a PVSK. A PVSK-Panthers időközben névszponzorra talált, PVSK-Pécs Expóként jegyezték 2004. őszétől. A 2005-2006-os bajnokságnak is olyan reményekkel vághatott neki a gárda, hogy az ellenfeleknek kell tartani tőlük, és akár túl is szárnyalhatják az előző évi teljesítményt.

Ez a szárnyalás sikerült is. Ugyan a kispadon újabb változás történt, hiszen Fodor Péter áldozatos, lelkiismeretes és eredményes munkáját megköszöntük, helyét az addigi másodedző, szakemberként saját nevelésű Völgyi Péter vette át, akinek a pályán meghosszabbított karja Sztojan Ivkovics volt. Mellette formálódott egy igazán ütőképes társaság, hiszen Csirke Ferenc mellé Pécsre igazolt a szerb klasszis, Dragan Aleksic, itt játszott Dénes Gábor, Lakatos Péter, Orosz László, Grebenár Péter és egy rövidebb ideig Varga Roland is. Az eredmény az egyre kiegyenlítettebb bajnokság alapszakaszában hetedik hely, majd egy óriási bravúr, a négy közé jutásért a második helyezett Debrecenen kerekedtünk felül. A debreceniek ULEB-kupa szereplők is voltak, így a haditettünket mindenki megsüvegelte, végül a döntőbe már nem jutottunk el, az Albacomp állta utunkat, majd a bronzmeccseken a Körmenddel szemben maradtunk alul, és a 4. helyen végeztünk.

Feljebb, egyre feljebb. Akár ez is lehetne a csapat mottója. A 2006-2007-es szezonra átalakult a keret, távozott Csirke és Orosz (Kaposvárra), érkezett viszont Bojan Lapov, aki több magyar csapatban is megfordult már, és kiérdemelte a Tanár Úr becenevet. Mellette egyre nagyobb teret követeltek a fiatalok, Tóth Norbert, Hosszú Gergely, de a klub igazolási politikája is a fiatalításra helyezte a hangsúlyt, így szerződtette Wittmann Krisztiánt az Albacomptól. Az előző szezon hajrájában már kiderült, hogy Sztojan Ivkovics végleg leteszi a labdát, szakmai igazgatóként vette kézbe az irányítást, és ennek köszönhetően a rajt előtti utolsó pillanatokban csaptunk le a külföldről hazatérő válogatott irányító Simon Balázsra. Túlzás nélkül állítható, a bajnokság egyik kellemes meglepetését szolgáltatta a csapat, hiszen amikor az alapszakasz végén a harmadik és a kilencedik között négy vereség van mindössze, akkor egy ilyen, fiatalokra építő csapat negyedik helye bravúros. A kiegyensúlyozott szezon során végig az élvonalban találhattuk a PVSK-Expo Center Pécset, amely végül bajnoki bronzot és nem mellékesen kupabronzot is szerzett, a szakosztály történelmében pedig arra még nem volt példa, hogy egy idényben két éremmel gazdagodjon a felnőttcsapat.